Ez is mutatja, mekkora sokk volt a világnak.
Azóta kicsit mást jelen a terror.
Bár előtte is voltak támadások, de azok mások voltak.
Élőben nézted végig majdnem 3000 ember halálát.
Az ikonikus képen is mennyit vitáztak/vitáznak, pedig csak a valóságot mutatja.
Nézem a NatGeon az ablakból integetőket, az ugrókat, és azon jár az eszem, én mit tettem volna.
Ami nekem megdöbbentően furcsa volt, az a sok érzéketlen megjegyzés, hogy megérdemlik, hogy a zsidók miatt van, akik nem voltak bent, hogy Amerika maga csinálta, hogy kit érdekel, stb. Újranézve a felvételeket, ismét csak egy dolog jut eszembe, ugyanaz, ami akkor is, hogy milyen lehetett ezt átélni, megélni, akár élve, akár halva. Szóval csak az ember érdekel. Nem is értem, egyeseknél hogy lehet nem ez a középpontban.
minthogy politikai ürügy célú esemény volt akkor is és most is, ezért az egyént csak mint fogyóeszköz vették számításba a cirkuszhoz.
VálaszTörlésAz egyén tragédiája? Eleve ezért kapcsolod be Te is a tévét, mint mindenki más, a vér látványa, a cirkusz izgalma neked, félelemkeltés és kontroll nekik.
Közelről megélni? Mint bármely más tragédia, ezt persze jól marketingezik azóta is.
Hirosima és Nagaszaki kevesebb marketinget kap pedig ott az első pár másodperc vitt sokszor ennyit... ja, azokat nem nevesítik és médiázzák ugye?!
Hogy egyre több balhé van amcsiban... karma.
Na pont erről beszélek, hogy nekem nem ez volt...
VálaszTörlésMeg hogy lehet ilyen érzéketlenül hozzáállni?
Mondjuk ez is lehet egy védekezés, akár tudat alatt. :)
Hirosima meg Nagaszaki? Nyilván az is borzalmas, de nem éltem még akkor, nem láttam élőben több ezer ember halálát, azért más így.
azért a gombafelhő felvételeket láttad, tudod mi történik alatta és utána.
VálaszTörlésHogy tudja az ember, az élet mennyit ér, értelmeznie s megértenie kell a meghalást.
Ki így, ki úgy, ki keresi, ki kerüli, előbb-utóbb ott van, mint minden más is, döntéssel vagy az ellenében, egyeseknek többször is.
Vagy látod és megérted, vagy megéled és megérted,
az eredmény a tanulsággal élés időszakának hosszától függetlenül ugyanaz, nem félsz többé tőle, tudomásul veszed, a halandóként viselt test része.
Amíg félsz valamitől, addig az irányítja a sorsod.
Aki ugrik, az már nem fél.
Milliók látták s nézik naponta az újabb adagot, mégsem értik... idővel.
Ha már nem félsz tőle, nem kötődnek hozzá érzéseid, nem érzéketlen leszel, csupán érted mi történik és nem lehet rettegésben tartani vele mikor újabb eseményt kreálnak hogy filmezni lehessen.
( Nem, az ugró nem hal meg zuhanáskor, de megbékül a pillanattal. )
Nyilván két külön dolog, hogy tisztában vagy a halál tényével és hogy élőben, az orrod előtt hal meg valaki, vagy halnak meg emberek.
TörlésEz nem félelem kérdése.
Aki pl. részese volt egy halálos balesetnek annak örökre benne marad a retinájában és az agyában, aki meg nem, csak elmondják neki, nem is tudja milyen az.
Ez nagy különbség.
Pontosan tudom, előttem is történt többször, többnyire ugrók.
VálaszTörlésVelem is történt, kétszer (más által).
A félelem az amit motiváló eszközként az események generálásával és utómarketinggel fenntartanak.
Hogy hatásos legyen, szükségük van néhány közelképre.
Kb évtizedenként van egy-egy emlékezetesebb cirkuszi tömegdarab, nézz vissza, kivétel nélkül mind politikai nyomásgyakorlás célú volt.