"Most, hogy bezárul egy ajtó a kincseimmel, kérlek, nyiss ki egy másikat az égi kincseiddel."
Rég hallottam ilyen szép imádságot. Ezt a mondatot az elhunyt jegyezte fel még a halálos ágyán. Megérintett. A mondat és az egész temetés is.
Ismét felmerült bennem, vajon melyik a jobb; ha tudod, hogy néhány napod, heted, hónapod van hátra, és van időd felkészülni a végső útra, szenvedésekkel tele, de talán megnyugvással, vagy ha nincs időd erre, nem szenvedsz hónapokig, és hirtelen jön el a végső pillanat?
Hol az egyik, hol a másik kerekedik felül.
A másik fájdalmas kérdés: egyedül hagyni, vagy egyedül maradni?
Talán önzőség, de valami miatt a felkészüléssel teli utat választanám. A másik egyszerűbb, de akkor túl sok lezáratlan dolog maradna... És szintén önzőség, de egyedül hagyni szerintem sokkal könnyebb, mint egyedül maradni... Az imádság pedig nagyon szép.
VálaszTörlésHirtelen nem az igazi, onnan ha van lehetőség még visszatér az ember... ha képes rá, de ha csak pár nap is van felkészülni rá, megérteni hogy elfogadás az út, elfogadása annak ami már megtörtént hiszen jóllehet nem lesz több történés, felfogni egy picit is hogy "mindaz vagyok amint jöttem plusz ami velem történt plusz ahogy megéltem ahogy továbbadtam, minden pillanat, minden cselekedet és gondolat, mindaz amit másokban okoztam,", békével fogadni a megnyugvást, de félelem nélkül mégis izgalommal fogadni a test fokozatos leállásának fájdalmait és átbillenni abba az állapotba ahol már nincs test, csupán az a végtelennyi mindaz amit magunkkal vittünk,
VálaszTörlésHa ezt időben megérti a hazatérni készülő, úgy mosolyogva megy el még ha fáj is benn hogy elszakadni jött el az idő, ekként még egyszer rámosolyogni azokra kikkel csak darabon is de igazán együtt telt az út.
Voltam már ezen az úton, kétszer is oda, ott s vissza is egy idő után ugyanebbe a testbe, mindkétszer akaratom ellenére, egyszer viszonylag lassan, egyszer majdhogynem hirtelen, de ha csak pillanatnyi tudatosság is jelen van a távozóban, avagy ébren van amikor meghal, úgy egyetlen pillanat is elég a megértéshez és a békés továbblépéshez, így hát tudom azt is, miért mosolyog picit aki megértette mindezt a folyamat során amint meghalt. én is mosolyogtam, ha tudtam volna felkacagok, de visszatérve emlékszem a túloldalamra. tudom miért értem oda, tudom miért jöttem vissza.
Akikkel ha rég nem is találkozom, néha írok egy egy mondatot online, nem baj ha elvész miután olvasta hiszen nem papírra róttam, ámde szívből írom, mindnek ugyanazzal a szeretettel, némelynek inkább szerelemmel, mert mind részem részben kivel együtt alakultam s így mindenki ha őrájuk jó szívvel hatott...
Egyedül hagyni? igen, de szeretettel telt szemekkel mosolyogva búcsúzni mindig,
Egyedül maradni? ha van egyetlen egy emléked is amikor nem voltál egyedül, úgy képtelenség.
Kapaszkodni az utolsó napokba-percekbe kihasználni? boldogan.
Szeretni a világot s időt nem pazarolni arra hogy sajnáljuk amiért oly sok helyen törött? teljes mélységében, kiélesedett érzékekkel amennyire csak lehet.
- szép idézet, de nem imádság. hisz nem imádat hanem szeretet van benne. Az mond ilyet aki követi az utad amin járnia adatott de elfogadja noha még fogalma sincs mi vár rá s tart az ismeretlentől, de nem alárendeltként félve-imádva -, egyfajta szeretettel s elfogadással, barátként tekint a beérkező újra.
-nem verselemzés, részemről ez tapasztalat alapú, ne trollkodásként fogadd-
Hú, azért az kemény, ha már kétszer is oda s vissza.
TörlésGondolom azóta kicsit másképp látod a világot. Ugye?
Talán ezért is írtál hosszabban.
Folytathatod még, nem trollkodásként fogadtam. :)
kérlek, az alábbit olvasd el és vedd le, neked szól, nem a világnak.
TörlésAkinek dolga felébredni az enélkül is fog, akinek még nem, az még úgyse érti vagy keresi, a fanatikus meg hülye marad oszt' elmúlik nyomtalan s értetlen-érdemtelen, de alább majd lejön miért így utalok az emberekre épp.
- a kétszer odafelé az csak van, így dobta a lét, az egyfajta megnyugvás még ha más ártalmából történt is mindkettő, ő vállalásuk, majd ítéltetnek ahogy ők ítéltek énrajtam, noha sorsom s sorsuk volt így történni, majd megértik végül.
- Az ott az több mint sejtettem és más mint bárki állította addig ( beleértve a vallási dogmákat és feltételezéseket is az állítókba ) , de valójában mindig is elemi részem volt csak nem tudtam elkülöníteni avagy megfogalmazni belül az egybetartozó részeit ahogy eleinte valszeg senki hisz gyerekként csak a lét-interfészét tanulta használni és belemerült az itt-be, ezért is teszi fel a többség a "nagy" kérdéseit. Az újrajátszhat-kártyák óta a nagy válaszok adottak ez a kapcsolódás pedig a helyére került és stabil, noha mostmár ezt is meg kellett tanulnom kb használni és egyre többet mutat meg.
- A visszafelé az viszont tényleg kemény, a legdurvább tapasztalás amit sose képzeltem volna, a fájdalmak legteljesebbje amin bármikor is átjutottam, minden egyes izomszál fullad, minden ér szomjas, a tüdő sikoltás, a lételemek értelmeződnek a tapasztalással mint fájdalommal ahogy a kapcsolódó testrészeken át egymásba fonódva egész részletességig újraindul minden érzet és idegvég és ugye nemrég állt le fájdalommal mind, azóta még fokozódott is, de hadd ne menjek bele, megvan az oka, módja és feltétele, a születés egy béta változata talán mert a test azonos.
- Előtte is messzeértő voltam, az hogy eltűnt a fátyol a részeim közül, nos ez előbb-utóbb mindenkinek sorsa.
Habár szerencsés esetben visszajönni nem maradt dolga,
s ha ál-gyermekként ismét felejt vagy nem meri elmondani vagy hazudik, nos, belül tudja mi lesz a következménye.
- Amióta három születésnapom van azóta egészebb vagyok,
nincs többé hit, tagadás, ámde értés, érzés, látás, tudás és szeretet van, tudom a kérdéseimre a válaszokat, ha új kérdés alakul bennem, rávezet a megértésre, és értem is amit értenem kell.
Noha minden nap újat ad a világ s bennem is minden nap új dal fakad, minden nap bejárom az utat amire néhol még emlékszem hogy meg kell történnie, deja-vu minden pillanat amikor megélem amit kell, -mindig megnevettet ahogy kibontakozik a következő adott jövőállapot s amikor épp már benne vagyok-,
nem várok másra hogy megmondja mi igaz és mi nem.
már rég tudom.
Hogy hanyadik létezésváltozat ez amiben vagyunk, hogy mi a neve, hogyan működik, ki csinálta és hogyan, mi az oka és célja, ilyesmi.
Utam-, Igazságom-, Életem vagyok,
és tudom hogy miért.
Kérdezd DeFallát, többnyire részletesen írok, mert másként kimaradna a lényeg minden oldala ;)
( noha ezt fentebb kb ötödére nyestem )
a felkészülés a jobb, érettebb, mert azért ne feledjük, hogy amit itt kell elvégezni, azt már odaát nem teheted meg, errről szól az, hogy mindig virrasszatok, nem arról hogy sose aludj.
VálaszTörlésIgen, szerintem is jobb lehet. Bár az is kérdés, mennyi az az idő.
TörlésBár ezt úgyis fent döntik el.