„Hamarosan szerelmes leszel” – Levelek Háfiznak (4.)
Jászberényi Sándor író-haditudósító Egyiptomból ír Magyarországon élő kisfiának, mindarról, amit apaként érdemesnek érez átadni. Meg arról is, amit átadni lehetetlen. Itt a negyedik levél. . A szerelemről.
„Hamarosan szerelmes leszel”– erre gondolok. Majd arra, hogy össze fogják törni a szívedet. Elszomorodom. Elkerülhetetlen pedig, fiam, hogy összetörjék a szívedet.
Egy másik embert őszintén szeretni veszélyes, radikális tett. Szívből kívánom neked, hogy minél többször sikerüljön.
A szerelemnek nincs neme, Háfiz. Nem kellenek hozzá meghatározott feltételek. Nem számít, hogy milyen ruhában van, hogy hány kiló, hogy milyen színű a bőre, hogy miben hisz. Ezek mind a világ elvárásai.
Soha ne keverd össze az igazságot azzal, amit elvárnak tőled. Ha így teszel, sosem leszel boldog.
Én már hétéves koromban tisztában voltam azzal, hogy csak lányokba tudok szerelmes lenni. Nem is láttam másra példát.
„Buzi” – mondogattuk egymásra általános iskolában, gimnáziumban.
„Hülye buzi.”
„Nyálas buzi.”
Nem értettük, hogy valójában mit jelent ez a szó. Úgy gondoltuk, olyasvalakit jelöl, aki gyenge. Aki alkalmatlan, megvetendő, akivel nem jó egy légtérben tartózkodni. Fel sem vetődött bennünk, hogy bármi köze van a szerelemhez. Ebben megerősített minket a kisváros is, ahol felnőttünk.
Rodrigó azért költözött el tőlünk, hogy összeköltözhessen Marcival. Azóta is együtt élnek. Több mint tizenöt éve.
Hosszabb ideje, mint ameddig nekem bármelyik kapcsolatom tartott egy lánnyal. A mai napig gyengéd szeretet sugárzik e között a két ember között. Ez pedig nem a testi vágyról szól.
