Végül is most coming outolt egyet, ami érdekes, még akkor is, ha ezen valószínű kevesen lepődnek meg. Egy (2) intelligens, kreatív, alkotó meleggel kevesebb. Kár értük is.
"Ugyanis nem más döntött, hanem én. Pontosabban mi. István, aki húsz éven át a háttérből küzdött velem, mellettem, értem, és én. Mi ketten hoztuk meg örömmel ezt a döntést. Nem anyagi okokból, nem gazdasági kényszerűségből. Hanem azért, mert körbeértünk a szobán, és nem szerettünk volna még egyszer körbemenni. Aztán körülnéztünk a szobán kívül... és amit láttunk, úgy ítéltük meg, hogy az már nem a mi ízlésünknek való."
Őt nem ismerem, de utálom azt, hogy újabb és újabb (meleg) barátaim hagyják el az országot.
Ha lenne időm, akkor elolvasnám a könyvét. Három kötet, több kiadás, asszem 2000+ oldal. Ha lenne időd olvasni, kölcsönadnám. A könyv siker, több kiadást megér. N. művész. Lehet, másik rendszerben is elmenne innen. Ki tudja? Jó lenne, ha a külföldre költözés inspiratívan hatna rá, és egyszer visszajön, elégedetten, még sikeresebben, megnyugodva. Elvégre van mellette Valaki, és Ő sem Akárki :).
VálaszTörlés/Náray Tamás: Az utolsó reggel Párizsban I-III./