Néztem a nénit az utcán, aki alig bírt járni, gyakorlatilag minden lépésénél majdnem összecsuklott. Vagy ott a rokonom, aki már a lakásból se tud kimozdulni.
Ha majd egyszer meghalok és lesz alkalmam kérdezni, biztos az lesz az első, hogy mégis mi értelme az öregkornak (így)? A látásod megromlik, a hajad kihullik, a fogad szintén, az erődet elveszted, sportolni ritkábban és egyre kevésbé tudsz, aztán egyáltalán nem, összeaszódsz, a végére alig bírsz járni, fáj mindened, a barátaid elfogynak, sorra meghalnak, a családod is egyre gyakrabban látogat. Így nézve, semmi jó nincs benne.
Talán mondhatnánk, hogy bölcs lesz az ember a végére, letisztul minden, okosabban élsz, de ez se feltétlenül igaz, mert jön a demencia, meg a Parkinson, vagy az Alzheimer és a barátaik...
Karácsony
Tényleg van olyan, akinek nincs se anyja, se apja, se testvére, se párja. Nem is egy. Na, úgy tényleg nagyon szar lehet. Tökegyedül.
Szóval mindenki becsülje meg azt, amije, akije van.
Aleppó
Remek lehet visszafoglalni egy szarrábombázott várost. De a város még hagyján, azok az életek, amik ottmaradtak, azok a sorsok, amiket tönkretett a 4 éves háború. Az egész annyira elkeserítő.
Mondjuk a karácsonyi vásárban ottmaradt élet is egy teljesen abszurd halál. Ezek az agyhalott terroristák is minek vannak?! Mit érdemel az az apa, aki öngyilkos merénylőt csinál a 9 éves kislányából Damaszkuszban?! És lehetne sorolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése