Amikor elkezdesz beszélni egy távoli, muzulmán országban élő meleg fiúval, aki elmondja, hogy senki nem tud a melegségéről, hogy senkivel nem tud róla beszélni, hogy néha belegondol, hogy mi lenne, ha kiderülne, és az akkora szégyen lenne a családja számára, hogy akkor inkább off, hogy a testvérének se mondhatja el, hogy nem talál helyi melegeket, hogy kívánja az érintést, a csókot, hogy semmi pénzért dolgozik, ami leginkább megy a csóró családnak, hogy néha feladná, de az álma, hogy más országba költözzön, leginkább Európába vagy Amerikába, hogy békében éljen úgy, ahogy ő szeretné, már-már segélykérően kéri, hogy ebben help, akkor azt érzed, hogy szerencsés vagy...
Ezt nagyon lehangoló volt olvasni. :(
VálaszTörlés