72 meleg, leszbikus vagy biszexuális embert kérdeztek arról, érte-e már őket hátrányos megkülönböztetés az egészségügyben. Volt mit mesélniük. Most jelent meg a Háttér Társaság civil szervezet kutatási jelentése.
Hétfőn mutatta be a Háttér Társaság jogvédő civil szervezet a kutatását a leszbikus, meleg és biszexuális (LMB) emberek tapasztalatairól a magyarországi egészségügyben. Még 2010-ben készítettek a Magyar Tudomány Akadémia Szociológiai Kutatóintézetével együtt egy nagyszabású kérdőíves kutatást a témában, most pedig szerették volna részletesebben is megvizsgálni a kérdést személyes beszélgetéseken keresztül.
Budapesten és 5 vidéki nagyvárosban (Pécsen, Szegeden, Miskolcon, Debrecenben és Nyíregyházán) nyilvános fórumokat rendeztek a témában, és interjúkat készítettek olyan emberekkel, akik személyesen tapasztaltak diszkriminációt kórházakban vagy rendelőkben. Mindezt fókuszcsoportos beszélgetésekkel egészítették ki. A beszélgetésekben összesen 72 ember vett részt 2014 februárja és 2015 januárja között.
Az már a kérdőíves kutatáskor kiderült, hogy az egészségügyre szorulva sokan a rejtőzködés stratégiáját választják, vagyis nem fedik fel szexuális irányultságukat, nehogy hátrányuk legyen belőle. Hogy a félelmük nem alaptalan, azt mutatták a számok is. A rejtőzködőknek csak körülbelül 3 százaléka számolt be hátrányos megkülönböztetésről, de azok között, akik például a háziorvosuk előtt nyíltan vállalták identitásukat, több mint 10 százalék érzett diszkriminációt.
Ennek a legdurvább formája az ellátás megtagadása. Többeknek volt ilyen élményük. A miskolci fórum egyik résztvevője például elmesélte, hogy egy epilepsziás roham után ez történt vele a sürgősségi klinikán:
"Vannak feminin mozdulataim, (…) ő ezt észrevette rajtam és megjegyezte, hogy túlságosan meleg van a rendelőben. Én meg annyit mondtam neki, hogy nyisson ablakot. Ami neki nem tetszett, és egyszerűen kivonult a rendelőből."
(részlet)
Forrás és folytatás: Index
SPF: elkeserítő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése