Kamaszversek 4. Katonafürdő a Nagy Kígyó folyónál
Hasunkon fekszünk meztelen, a nyári nap nyakunkba lóg.
Vigyázva jár a felszínen a gondolat s a vízipók.
Az árny csípőmön körbefut, mint a napórán. Fény vagyok,
csípő vagyok, s árnyék vagyok: tíz körmöm mint kagyló ragyog.
Gyermekszívecskét rajzolok a sárba, de a sár hideg,
s rekedt lennék, ha szólanék. Így vannak mind a többiek.
E nagy, magányos vágy hevét hány tenger látja, mennyi tó!
Gonosz kamasz-szánkon mosoly szalad le, futva illanó.
Felugrottunk egykor s a sás közé bújtunk, ha mart a hús,
és néztük, gőgös istenek, míg eljátszódott két kezünk
s fehér fonállal ujjain a kéj jött, bűvös Thezeus.
Ma vétek már a gondolat, hát gondolatban vétkezünk.
Nem nézzük egymást, hallgatunk. A nyári est sokára jő,
s nem látjuk, hogy térdhajlatunk gödrében kékes pára nő..
(Fort Leonwood, 1943)
_________________________________________________
Nel mezzo del cammin
Internátus, Berck Plage, 1926 nyarán
[részlet]
Az ablak alatt háborgott a tenger.
Kéj cikkázott ölemben mint a kés.
Egy csepp spermádat érezte a nyelvem,
s mellemben folyt, üdítő vízesés.
Az ablak alatt háborgott a tenger.
Szökőkút lettél. Magodból, szerelmem,
torkomban vadvirág fakadt. Olyan
boldog voltam veled. Fanyar tejedben
lubickolt mind a harminckét fogam.
Szökőkút lettél torkomban, szerelmem.
Féltem, hogy elfordulsz tőlem utána,
de nem mozdult el se kezed, se szád.
Begörbült combodon szemem pillája,
s magamba szívtam öled illatát.
Féltem, hogy elfordulsz tőlem utána.
Majd átadtuk egymás testét a holdnak,
nem volt rajtunk sem takaró, sem ing
és tudtuk, hogy gyönyörű lesz a holnap.
Felébredtünk, ölelkeztünk megint,
majd átadtuk egymás testét a holdnak.
SPF: hát nem szép? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése