2018. július 12., csütörtök

Pride

Idén se éreztem magaménak, és nem is mentem ki. Valahogy nem az én világom, nem is vágyom rá. Küldetéstudatom sincs, hogy ezzel valamit megváltoztatok.

Azon gondolkodtam, hogy a többség miért marad otthon? Legalábbis itthon. Otthon-itthon, haha. Na de tényleg. Ha azt nézzük, hogy kb. 500 ezer meleg él Magyarországon, akkor arányaiban Budapesten legkevesebb 100 ezren vannak, de ha belevesszük, hogy Budapest elfogadóbb nagyváros, ahova sok meleg költözik vidékről és átlagban több külföldi is él itt, akkor valószínű, hogy a sima arányosításnál többen élhetnek itt (és az agglomerációban), akár 200 ezren is. Ehhez képest az 5-10 ezer felvonuló tényleg elég kevés.  

Próbálok nem magamból kiindulni. Biztos benne van a közeg, ha nem is a tucatnyi ellentüntető, de a melegek általános megítélése, az utóbbi időben ismét felerősödő kormányzati támadások, ezért (vagy ettől függetlenül) még mindig sok a rejtőzködő, és biztos van, akinek nem ízlése szerinti az egész, meg az introvertált embereknek sem való. Érdemes lenne egy ilyen kutatást csinálni, hogy mi a fő ok, vagy mik a fő okok, amiért a többség nem megy el. 

Hogy ez a felvonulás hozzájárul a melegek elfogadásához Magyarországon, vagy sem, az nem tudom. Szerintem nem ettől lesz elfogadóbb a társadalom. Az biztos, hogy sok melegnek segít, ha látja, hogy sok sorstársa van, aki, nyitottan, szabadon él. De hogy a nem melegek között ez inkább pozitív vagy inkább negatív, az már nem ilyen egyértelmű. A 30 napos programsorozat egyértelműen nagyon hasznos. Ugyanakkor engem biztos nem vonz, hogy a felvonulás arca Steiner Kristóf, az afteré meg a szakállas néni. Akkor már tényleg inkább a világbajnokság egy sör mellett... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése