2017. december 18., hétfő

Pozitív

Cseteltem vele. Viszonylag hamar elmondta, hogy HIV+. Ami kissé sokkolt. Nem igazán tudtam jól kezelni. Azt tudtam, hogy vele akkor semmi nem jöhet szóba. (Pedig lehetne, nem leprás a tudomány mai állása szerint.) Behúztam a kéziféket. Mondta, hogy legalább jó volt csetelni. Nem találkoztunk végül, de beszélünk. Azt mondja, könyvet írhatna a szomorú történeteiről. 1-2-t mondott is. Bosszant és bánt, hogy nem tudtam, és még most se tudom jól kezelni. Dolgozom rajta.  

Na és mi történik? Az m3 (!) pont leadja a Philadelphiát, amit én pont megnézek tizenötödszörre is.

Oktatófilmbe illő film a Philadelphia, meg végtelemül szomorú is. Talán a legszebb rész az, amikor az egész családja kiáll mellette. 1993-ban még a melegség sem volt annyira elfogadott (finoman szólva), az AIDS-ről is kevesebbet tudtak. Ezeket kiválóan bemutatja a film. Hozzáteszem, Tom Hanks mellett Antonio Banderas és Denzel Washington is szenzációsat alakít. 



2 megjegyzés: