Talán ennyi nap után már enyhülnie kellene annak a szomorúságnak és dühnek, ami bennem van az elb. háború miatt, de semmi ilyen nem történik. Nyomaszt, szorongok miatta, és tehetetlen vagyok. Hírfüggőként nem tudom ignorálni, valószínű nem is akarom, sőt, a legdurvább részeket is megnézem a Twitteren. Magam sem tudom, miért. Filózok azon is, hogy hasonló helyzetben mit tennék, mennék vagy maradnék. Nem tudom. Ha most vége lenne, már akkor is borzasztó sok szenvedést kellene feldolgozniuk, évekig tartó, életre szóló traumák ezek. De hol van még a vége.... :(((
