A futball nem igazán a homoszexuálisok közege, bár a nyugati sajtó szerint a szurkolók felkészültek a meleg játékosokra. Száz megkérdezett magyar futballistából nyolcvanhárman egyáltalán nem, tizenegyen „nem nagyon” fogadják el a másságot a focipályán, az öltözőben pláne.
A probléma, ahogy mondani szokták: összetett. Aki már volt futballcsapat öltözőjében, az tudja, hogy kicsit más a hangulat, mint egy Gucci-divatbemutatón. Liberális pártot sem a B-középben alakítanak, ahogy az ultrák sem melegbárba járnak sörözni. Még talán a Real-szurkoló nőknek is ciki, hogy Ronaldo szedeti a szemöldökét. A labdarúgásnak amúgy is sok erőszakos, „maszkulin” kísérőjelensége van. A drukkerek nagyon ritkán vádolják azzal a játékvezetőt, hogy heteroszexuális. A rohamrendőrökkel balhézó huligánok sem a megértésükről híresek.
A futballtársadalom tehát nem túlságosan elfogadó, nem tipikusan melegbarát közeg. „Nekiállunk buzizni” – korholta csapatát egyszer Böde Dani egy félidei tévéinterjúban, ami futballnyelven annyit jelentett, hogy lagymatag volt a játék, és elszórakozták a helyzeteiket.
„Sosem szégyelltem, aki vagyok, de nem volt mindig egyszerű egy asztalnál ülni húsz sráccal, akik buzivicceket mesélnek.” – mondta Thomas Hitzlsperger, német válogatott, aki visszavonulása után jelentette be, hogy homoszexuális.” Egyben cáfolta, hogy meleg attitűd nem fér össze a futballal.
Ugyanakkor a média által kialakított focisztár imidzshez a fotómodell csajok illenek, nem a szűk naci.
A kegyetlen sportsajtó sokáig címlapon mutogatta Ivan Rakitic-et (ma a Barcelona, akkor a Sevilla sztárja), amikor az Európa Liga győzelmet férficsókkal ünnepelte. A futballistának a homoszexualitás gyanúja is para. Világszinten eddig alig tizen vallották be másságukat.
A liberális sajtó szerint azért, mert a labdarúgók félnek a közönség reakciójától. Attól a közönségtől, amely érthető módon ikonként tekint az erőtől duzzadó, olykor köpködő és durva gladiátorokra. De valószínűbb, hogy a labdarúgók között eleve kevés a homoszexuális, csak a melegpártiak szeretnének többet találni közöttük. Az amerikai futballisták közösségében is csak Michael Sam volt mutatóban, de ő épp augusztus óta nem játszik mentális problémák miatt.
Pedig volna igény meleg futballistákra, persze nem a szurkolók részéről. A nyugati sajtóban számos cikkben értekeznek arról, hogy a drukkerek már nagyon felkészültek a homoszexuális játékosokra. Sol Cambellt, a Tottenham és Arsenal korábbi játékosát sokszor gyanúsították azzal, hogy meleg, mert a csapat ünnepi rendezvényein évekig egyedül, hölgy kísérő nélkül jelent meg. Egyszer a Puma sportszercég egyedi szerződést is kínált neki, mint az „első nyíltan meleg Premier League-futballistának”, de a Cambell sajnálattal közölte, hogy a nőket szereti, így a szerződést nem kötötték meg.
Mivel a sportág eleve nem fér össze a Pride-on felvonuló vagy a tévéfilmekből ismert homoszexuálisok képével, a homoszexuálisokkal szembeni tolerancia növekedésére nem lehet nagymértékben számítani.
Forrás: Magyar Idők
SPF: pont a Magyar Időkben?! Messze vagyunk mi még ettől a toleranciától. Mekkora műsor lenne, ha kiderülne a belamizó NB I-es focista videója...
