Az egyik, ami megrendített, az a bálvárosi gimnazista, akit 1 nap alatt elvitt a fertőző agyhártyagyulladás. Kedden rosszul lett, szerdán meghalt. Belegondoltam, hogy ott ül mellettem az iskolapadban a barátom, és holnap már nem jön többé. A testvér várja haza, a család is. És mindez pár sarokkal arrébb. Minden nap eszembe jut ma is.
A másik, ami csak ledöbbentett, amikor a céges buliból éjjel 1-kor kilépve egy meleg pár ment el közvetlen mellettem - kézen fogva. Kissé részegen majdnem odamentem hozzájuk, hogy de cukik vagytok... Meg de jó nektek.
Más nem volt, csak munka és munka.
Meg egy csöpp lélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése