Melegjogok tekintetében társadalmunk rendkívüli rátermettséggel szivatja egymást -- s így önmagát -- s mutatja be az emberi természet csodálatos egymás- s így önkínzó hajlamát.

Pechükre az utolsót a Természet esetükben nem támogatja, így az egy kényesebb kérdés, amibe most nem is mennék nagyon bele, de vágynak ugyanaz, mint amire mi, hidegek vágyunk: egy szép, egyszerű kis élet, ami azonban a mienk, így szeretjük, és amit megoszthatunk valakivel, aki szeret, mert az embert ilyen furán teremtették, hogy nem csupán társaslény, de kell valaki, akihez erősebben is kötődik. (...)
A melegek meg szeretnék, ezért harcolnak érte. Eddig logikusnak tűnik. Csak kicsit hülyén teszik. (...)
A vallási okból ellenzőket leszámítva a társadalom nagy része idővel elfogadná, ha a kampányok azt mutatnák, amit mutatni akarnak. Párokat, akik munkába járnak, főznek, esznek, kirándulnak, mosnak, tévét néznek -- netán gyermeket nevelnek.
Ha a melegfelvonulásokon hétköznapi öltözetű -- itt-ott öltönyös -- párok szimplán csak mennének, kihúzva ezzel a talajt az ellentüntetők alól, akik maguk tűnnének mellettük oktalanul hőzöngő népségnek. (...)
Ami a hidegeket illeti, ők is szépen kínozzák magukat. elvileg zavarja őket a csendes, vállalt melegség -- ha körülöttük vállaltan és láthatón, de szolid csendben éldegélnének meleg házaspárok -- ezért nem engedik. Cserébe egy elfuserált harc jegyében pofájukba kapják a kemény melegpornót. (És sarkítok persze, hogy érthetőbb legyen.)
Végülis megérdemlik. Ahogy a melegek is. Hidegek-melegek magunknak ássuk -- és talán még szándékosan is, hisz' a saját verejtékből épült árokban ülve édesebb is, amit aztán a fejünkre szarnak.
Forrás: BenderikSPF: sok igazság van benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése